30.rész

Az éjszaka folyamán többször riadtam fel álmomból és nagyon nehezen tudtam visszaaludni. Az sem segített, hogy kint tombolt a vihar, így minden egyes villám csapásnál ijesztő árnyékokat láttam. Mellettem Milán a kimerültségtől mélyen aludt, így nem volt szívem felkelteni azzal, hogy én nem bírok elaludni, mert félek.
Szerencsémre addig mocorogtam, hogy a szöszi a másik àgyon felkelt.
-Hé, te miért nem alszol?-kérdezte suttogva.
Én csak kimutattam az ablakon a viharra utalva. Szerencse, hogy jó a sötétben mutogatósban mert így rájött mi a bajom. Felállt és odajött mellém. Kitakart és felemelt az ágyról és átvitt az övébe.
Mikor letett kérdőn néztem rá.
-Ne érts félre, csak nem akarom, hogy a sok forgolódásoddal felkeltsd.-mutatott Milánra.
Én meg elmosolyodtam azon, hogy a szuszogó Milu az egyik párnát a mellkasához öleli.
Próbáltam elaludni újdonsült helyemen, de nem ment. Megfordultam és láttam, hogy szöszinek csukva van a szeme. Kicsit közelebb csúsztam hozzá, amikor újabb villám csapás fénye árasztotta el a szobát és számoltam hány másodperc múlva jön a  dörgés. Majd amikor meghallottam összerezzentem. A velem szemben fekvő fiú szemei kinyíltak és karjait körém fonta.
-Csss nyugi ez csak vihar.-duruzsolta bele a fülembe.
Egy kis idő után végre elnyomott az álom..

Reggel arra keltem, hogy a következők hangoznak el:
-Mi a francért aludtál vele?Hmm?Ha tetszik neked inkább azt mond és ne így sunyiba szedd el tőlem!!-hallottam ahogy Milán ordít.
-Állj le Milán, nem történt semmi, csak este vihar volt és nem bírt elaludni!
-És te egyből a karjaidba zártad, mi?!!!!-kiáltotta még hangosabban.
-Hagyd abba Milán ezzel csak felkelted és teljesen lesüllyedsz Martin szintjére!-halottam újra a szöszi hangját.
-Ez nem igaz én sohasem csalnám meg...-Milán nem fejezte be a mondatát, mert meghallotta a zokogásom. Én is csak akkor kaptam észbe, hogy már fuldoklom a könnyeimtől, mikor Milán arcát láttam homályosan magam előtt.
Óvatosan felhúzott a karjába és szorosan körül ölelt.
-Sajnálom..-ennyit hallottam, majd újra a zokogásom hallatszódott a szobában.
Miután lenyugodtam a keserű igazsággal kellett szembenéznem, mégpedig azzal, hogy ma suliba kell mennem.

Mikor beértem a terembe, ahol az első órám volt, mindkettőjüket a helyükön találtam.
Beültem Martin elé elfoglalva szokásos helyem és vártam, hogy kezdődjön az átkozott óra.
Minden szünetben elmentem megkeresni Milánt és Balázst egyáltalán nem akartam sem Martinnal sem Bencével, de még Stellával sem beszélni. És ez így ment heteken keresztül...

29.rész

Reggel(?) kómás fejjel ébredtem, de mellettem nem volt senki. Hirtelen felültem és láttam, hogy a szöszi srác az ágyán ülve laptopozik.
-Öm szia!-köszöntem neki.
-Jóreggelt, vagyis delet. Milán azt mondta lemegy megnézi, hogy ehető-e a reggeli és ha nem akkor elmegy venni valamit, de tekintve, hogy fél órája elment...érted.
-Ö persze..figyi bocsi, ha zavarok..én-én nem akartam.
-Engem nem zavarsz, Milánt meg pláne nem.-mosolygott rám.
-Biztos? Csak, mer olyan hülye helyzet ez...
-Tudom Milán ódákat zengett rólad..megértem, ha most úgy érzed, hogy kihasználod, de Mil maga döntött így...nekem ebbe nincs beleszólásom.
-Értem..-mondtam és elszomorodtam.
-Jaj ne vágj már ilyen megbánós képet, na!!-mondta mosolyogva és odaült mellém.
-Szörnyű vagyok! -fakadtam ki.
-Biztosan nem vagy az! Máskülönben Milán sem szeret beléd..
-De akkor is..
-Ne butáskodj már!-mondta mosolyogva, és akkor...
...kiáltozást hallottam meg.
-Te is hallod?-kérdeztem a szöszitől.
-Aha.
Azonnal felpattantam és rohanni kezdtem a hangok tulajdonosát keresve. És mikor meglett olyan látvány fogadott..
Martin a falhoz volt szorítva, Milán pedig olyannyira ütötte, hogy folyt a vér az orrából.
-Hagyd abba!-sikítottam keservesen, de mintha megsem hallotta volna.
-Milán hagyd abba!-mentem közelebb és próbáltam leszedni Martinról.
Milán egy hatalmasat taszított rajtam, minek következtében a fenekemre estem, de felálltam és újra megpróbáltam leszedni Milánt Martinról. Próbálkozásom közben éreztem, hogy két erős kar fonódik a derekam köré és óvatosan felemel, majd elindul velem. Azt vettem észre, hogy újra Milánék szobályának a padlóját érinti a lábam. Megfordultam, hogy lássam ki hozott ide. A szöszi volt..
-Hé nyugodj meg!-mondta.
-De megfogja ölni!-fakadtam ki.
-Nem fogja! Csak maradj itt rendben?! Én visszamegyek szétszedem őket. Oké?!
Válaszul bólintottam egyet és láttam ahogy elindul vissza. Leültem a szöszi ágyára, felhúztam a térdeimet és olyan picire gömbölyödtem össze amennyire csak tudtam. A sírás kerülgetett. Féltem. Nem hittem volna, hogy Milán ilyenre képes..
Hirtelen hangokra lettem figyelmes, amik az ajtó túloldaláról jöttek.
-Itt van?
-Igen de megijedt..lehet jobb lenne ha előbb én beszélnék vele.
-Jó Balázs csak szólj ha mehetek..
-Okés haver.
Ahogy kinyílt az ajtó, bár tudtam, hogy csak a szöszi jön be, akaratlanul is összerezzentem.
-Hé nyugi csak én vagyok..-hallottam meg hangját amitől egy kicsit tényleg megnyugodtam.
-Martin?-kérdeztem.
-Jólvan. Csak az orra tört be. Hidd el ennél sokkal többet érdemelne...
-És Milán?
-Ő is jól van..csak aggódik miattad..
-Öm behívod..-mondtam halkan.
-Persze!-mosolygott rám.
Oda ment az ajtóhoz és kiszólt, majd belépett rajta Milán.. Ahogy végignéztem rajta nem tudtam eldönteni mi legyen. Öklei véresek voltak, Martin vére volt rajta, ugyanakkor arcáról sütött a megbánás. Mivel nem adtam jelét annak, hogy szívesen engedném közel most magamhoz, csak állt az ajtóban olyan feszülten, mint aki a halálos ítéletére vár. Nem megy..nem tudom utálni ezért, bármennyire is nem helyes amit tett.
Lassan felálltam és elé sétáltam. Szerintem arra számított, hogy felpofozom, vagy leordítom, de én ehelyett csak megöleltem és ennyit mondtam: idióta! Ne csinálj többet ilyet!

28.rész

Krisszel az ágyamon ülve beszéltünk, mikor hirtelen kinyílt az ajtó és Stella állt velünk szemben.
-Na jó én most elmentem. Biztos van mit megbeszélnetek.-mondtam majd leléptem.
Fogalmam sem volt, hogy mi történhet most köztük...de igazán nem is érdekelt. Tudtam, hogy Krisz a lelkét is ki fogja adni Stellának, miközben Stell becsapja őt.. Próbáltam az egészet kiverni a fejemből. Ez nem az én dolgom. Ezzel nekem nem kell foglalkoznom, gondoltam magamban. De annyira sajnálom, hogy ez történik vele..
Már nagyon fáztam, úgyhogy visszaindultam a kolihoz, de nem mertem felmenni nehogy megzavarjak valamit. Így mentem amerre a lábam vitt..vagyis Martin szobájához. Mikor odaértem az ajtó elé valahogy nem mertem kopogni..csak ott álltam az ajtónál. Mi a francot csinálsz hisz ő szar le már vagy 2 hete..-mondta a fejemben a hang.
De lehet azt várja, hogy te lépj!-mondta egy másik hang...
Szuper azt hiszem meghülyültem..végül úgy döntöttem felhívom Martint.
-Haló?-szólt bele egy ismeretlen lány hangja.
-Ö szia Martint keresem.
-Most nem tud beszélni..ki keresei?-kérdezte.
-A barátnője.-mondtam.
-Nem hiszem, mivel én vagyok Martin barátnője.-mondta határozottan.
-Hol a francban van Martin?-kérdeztem.
-Biztos hogy nem árulom el neked ribi..-mondta hangosan és ezzel sikeresen elárulta magát, mivel ott álltam az ajtó előtt.
Aha Martin csak egy dolgot felejtett el..tudom, hogy sosem zárják be az ajtót ha a szobában vannak. Benyitottam és a csitri ott ült Martin ágyán. Az említett srác pedig pont akkor lépett ki a fürdőből. Az az ijedt kép amit vágott egyből elárulta mi a szitu. Megsem vártam a magyarázatát rohantam ki és sírva tárcsáztam az utolsó ember számát aki segíthet.
-Milán..-mondtam zokogva a telefonba.
-Bell mi történt, jól vagy, hol vagy most?-jöttek a kérdések.
-Átmehetnék hozzád?-kérdeztem.
-Persze gyere. 3.emelet 22-es szoba.-mondta és lerakta.
-Szerencsére nem volt messze bár ez a koli maga a labirintus, de megoldottam. A 22-es szoba ajtaja már nyitva volt és ő ott állt. Azonnal odarohantam és megöleltem. Mikor bementünk meglepődve vettem észre, hogy nincs egyedül. Egy szöszi srác ült az egyik ágyon.
-Bocsi nem akartam zavarni..-mondtam, de mielőtt kifele indulhattam volna Milu karon ragadott és lehúzott az ágyára.
-Nem zavarsz! Na gyerünk mi történt?
-Semmi..-mondtam, mert féltem belekezdeni a siránkozásba úgy hogy a szöszi is ott van.
-Bella ne aggódj! Ő a legjobb haverom nem fog semmit sem elkotyogni.-biztosított Milán.
-De azt sem tudom, hogy hol kezdjem..
-Talán az elején..-mondta bíztatóan.
-Hát valamelyik nap megtudtam, hogy Stell kavar Bennel miközben Stella Krisszel jár. És felhívtam Kriszt mert valamit akart mondani Stellnek, de ő szart a fejére. Így találkoztam Krisszel és elmondta, hogy válnak a szülei és nem tudja mit csináljon.(Az öccsét direkt hagytam ki..szerintem nem akarná, hogy elmondjam) Felmentünk a koliszobába, de hirtelen Stella jelent meg így leléptem, hogy beszélhessenek.. De akkor elkezdtem fázni és Martin szobájához mentem. Nem mertem kopogni így felhívtam..és..és..-nem bírtam folytatni mert patakokban folyni kezdett a könnyem.
-Csss nincs semmi baj.-mondta Mil és magához ölelt.
-Egy lány vette fel..utána hallottam a szobából a lány hangját és benyitottam. Martin akkor jött ki a fürdőből. Én-én elrohantam és felhívtalak. Milán az a csaj azt mondta a telefonban, hogy ő Martin csaja....
Ennél a mondatnál megsemmisültem. Már egy ideje sejtettem, hogy megromlott a kapcsolatunk, de sohasem csaltam volna meg..
Aznap este Milánnál aludtam. Nem akartam zavarni de Mil ragaszkodott ahhoz, hogy maradjak. Így a karjai közt nyomott el az álom.

27.rész

Másnap úgy láttam, hogy senki nem fogja felhozni a tegnap történteket így én sem tettem. Talán jobb is így...
A következő heteim elég eseménytelenül teltek. Martinnal egyszer-kétszer elmentünk mekizni, de kb. ennyi volt a nagy randizgatás.... Azt viszont észrevettem, hogy Stella kezd összemelegedni Bennel. Remélem Stell azért észnél marad és nem bántja meg Krisztiánt.
(Péntek)
Ma hívott Krisz, hogy Stellát nem tudja elérni de valami fontosat szeretne neki mondani. Úgyhogy megígértem Krisznek, hogy szólok neki, hogy hívja vissza. Hivogatni kezdtem Stellt, de nekem sem vette fel, így mással próbálkoztam.
-Haló?-vette fel Bence.
-Szio Ben, Stellt add már ide fontos.
-Oké máris.
Hát persze, hogy vele van Stella..remélem semmi hülyeséget nem csináltak, de nagyon rossz érzésem volt..
-Igen.-szólt bele Stella.
-Hívd vissza Kriszt fontosat akar mondani!-mondtam és dühösen kinyomtam.
Pár perc múlva csörgött a telóm.
-Haló?-szóltam bele.
-Mióta tudod?-kérdezte Bence halkan.
-Egy ideje sejtem!-mondtam hangosan.
-Figyelj Bella az egész az én hibám..tudod, hogy én mozdultam rá és nem szeretném ha haragudnál rá..így is teljesen kivan..-mondta Ben és őszintén majdnem bevettem.
-Ben ne hülyíts már...Ehhez két ember kell és nem te tehetsz róla, hogy Stella nem képes annyi méltóságot adni Krisznek, hogy szakítson vele mielőtt mással kavarna. Nyugodtan mondd meg neki, hogy nagyot csalódtam benne és ha nem mondja el Krisznek az igazat akkor én mondom el! És hívja fel Kriszt mert nagyon fontosat akarhat mondani neki!-mondtam, majd újra bontottam a vonalat.
Na márcsak ez hiányzott.
Felhívtam Kriszt, mert tudtam, hogy Stella nem fogja.
-Halló?-hallottam meg hangját ami olyan volt mintha sírt volna.
-Szia Krisz..mondd el mi történt!!-vágtam a közepébe.
-Nem szeretnélek téged is ezzel terhelni..-motyogta.
-Krisz!-mondtam határozottan.
-Oké, de nem igazán telefon téma..találkozhatnánk?-kérdezte.
-Persze. Hova menjek?-kérdeztem.
-Érted megyek 10 perc és ott vagyok oké?-kérdezte.
-Persze. Akkor gyere. Szia.-mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Krisz ahogy igérte 10 perc múlva kopogott a szobaajtón.
-Szia.-nyitottam neki ajtót.
-Szia.-monta és látszott rajta, hogy valami baj van.
-Menjünk el sétálni vagy bejössz?
-Menjünk inkább sétálni.-válaszolta.
Már kb egy órája sétálgattunk, de Krisz nem bírta kinyögni, hogy mi történt.
Épp egy jászótérhez értünk, így beültem az egyik hintába és Krisztián is így tett.
-Najo mostmár kezdj bele!-mondtam.
-Hát..oké.-válaszolta de még mindig nem kezdett el mesélni.
-Még most ha lehet Krisz..-mondtam türelmetlenül.
-Anyáék válnak..mert meghalt az öcsém és-és egymást hibáztatják e miatt..
-Neked volt egy öcséd?-kérdeztem meglepődve.
-Igen..de rákos lett és az utóbbi időben a korház volt az "otthona".-mondta és könycseppek gördültek végig az arcán. Krisz egyenesen maga elé bámult mintha valami kísértetet látna.
Annyira rosszul éreztem magam..de nem tudtam, hogy ilyenkor mit kell csinálni. Haboztam, majd odaáltam elé.
-Krisz nem a te hibád, hogy ez történik és nem tudom mikor, de minden rendbe fog jönni. Én itt vagyok melletted és szerintem a többi barátod is melletted áll. Nem vagy egyedül.
-Bella, de el fogunk költözni.. Akármelyikküket választom..mindketten elköltöznek a városból.
-Hé..-mondtam mikor újra krokodil könnyek jelentek meg az arcán.-Nem lesz semmi baj!-mondtam majd átöleltem.-Gyere menjünk vissza a koliba, mert itt meg fogunk fagyni.
Karonragadtam, majd elindultam vele a koli felé.

26.rész

Ahogy mentem a sötétebbnél sötétebb utcákon, nagyon rossz érzésem támadt. Ahogy megálltam, hirtelen egy kéz tekeredett a derekam köré. Elkezdtem sikoltozni, de az idegen befogta a számat. Egyre jobban bepánikoltam. Ki ez, és mit akar? Éreztem ahogy a lábaim elemelkednek a földről és az ölébe kapva elindul egy irányba. Felnéztem az arcára, de nem láttam eléggé annyira sötét volt. Észhez kaptam és elkezdtem rugdosódni.
-Hé nyugi van csibém..-mondta és ettől a mondatátol felállt a szőr a hátamon.
-Engedj el!-kiálltottam.
-El foglak csak meg kell tudnom, hogy az vagy-e akit keresek.-mondta higgadtan.
-Biztosan csak összetéveszt valakivel..én a légynek sem ártok! Engedjen el!-fogtam könyörgőre.
-Mondom, hogy utána megteszem!
-És ha az vagyok akit keres?-kérdeztem aggódva.
-Akkor is!-mondta.
-És én ezt higgyem is el?-kérdeztem hitetlenül.
-Igen.-mondta, majd egy sötét terepjáró anyósülésére tett és bezárta az ajtót. Kinyílt a vezető oldali ajtó és beszállt mellém. Felkapcsolt egy lámpát, így már láthattam az arcát. Egész fiatalnak tűnt a huszas évei elején járhatott a pasas. Barna rövid haja volt pont jól belőve és hatalmas barna szemei. Nem úgy tűnt, mintha bántani akarna. De akkor miért csinálja ezt?
-Hogy hívnak?-tette fel az első kérdést egy jegyzetfüzettel a kezében. Eszemben sem volt válaszolni.
-Vagy válaszolsz vagy nem látod többet a barátaidat. Te döntésed!-mondta gúnyos vigyorral a képén.
Sarokba szorított..ez az egyetlen dolog a világon amit nem szeretnék..muszály volt válaszolnom.
-Mosolygós Bella.-mondtam és ő szorgosan leírta.
-Szüleid?
-Nem ismerem őket.-válaszoltam.
-Ki nevelt fel?-kérdezte.
-A nagymamám.
-Él még a nagymamád?-kérdezte.
-Nem.-mondtam.
-Mit tudsz a szüleidről?-kérdezte.
-Csak azt, hogy nem kellettem nekik.-mondtam és megindultak a könnyek az arcomon.
-Hány éves vagy?-tette fel a következő kérdést.
-15.-mondtam.
-Rendben ennyi elég lesz, köszönöm.-mondta.
-Akkor én vagyok az akit keres?-kérdeztem, mivel annyira zavaros volt ez az egész.
-Nem igazán mondhatnám el..-mondta.
-Kérem! Tudnom kell!-mondtam.
-Igen, te vagy az.-mondta és megállt bennem az ütő.
-És elmehetek?-tettem fel a kérdést remegő hanggal.
-Igen.
Amint kimondta, kinyitottam a kocsija ajtaját és futni kezdtem a koli irányába. Mikor a kolihoz értem Martinékat láttam meg egy rendőrrel beszélgetni. Stella kezdte sikítani a nevem amikor meglátott és azonnal felém rohant. Sírva ölelgettük egymást. Stell válla felett láttam, ahogy Bence mond valamit a rendőrnek az beszáll a kocsijába és elhajt.
Elindultunk fel a lépcsőn, Stell egy pillanatra sem engedett el. Mikor a szobában voltunk leültem Stellával az ágyamra a srácok pedig velünk szemben a Stella ágyára ültek.
-Bella, mondj el mindent. És csak is az igazat! Nincs értelme tovább titkolóznod. Mi történt ma veled?-vont kérdőre Bence és Stella is elhúzódott tőlem, hogy tudjon figyelni.
Sóhajtottam egy nagyot, majd mesélni kezdtem a napomat a legelejétől. Mikor végeztem Martin ökölbe szorított kezekkel ült velem szemben, Stella újra magához ölet. Bence pedig felállt és odaült a másik oldalamra.
-Nem is sejted, hogy ki kereshet téged?-kérdezte Bence.
-Hát sejtésem az van, de nem akarok belegondolni abba, hogy ez igaz lehet.-mondtam.
Láttam Martinon, hogy nagyon gondolkozik, majd rájött, hogy kire gondolok.
-Az apád, igaz? Szerinted ő kerestet téged.-mondta.
Én csak bólintottam.
-Najo srácok hosszú volt ez a nap Bellnek pedig pihennie kell, úgyhogy aludjunk. Majd holnap tiszta fejjel átgondoljuk.-mondta Bence.
Stella még mindig ragaszkodott hozzám és láttam Martinon, hogy ő sem akar magamra hagyni. Bence felállt és összetolta a két ágyat, majd lefeküdtünk. Bal oldalamon Martin feküdt, jobb oldalamon meg Stella és Stell mellett Ben.
Hamar elnyomott az álom, de szörnyű rémképek villantak be. Hirtelen felültem és éreztem, hogy eszeveszettül kapkodom a levegőt. Martin felkapta a fejét, majd óvatosan felült és átölelt.
-Cssss! Bella..csak álom volt.
-Annyira félek!-mondtam.
-Nem kell félned. Mi mind itt vagyunk veled és minden áron megvédelek!
-Martin..-mondtam, de a lehető legaranyosabb módon hallgattatott el.
-Aludjunk jó? Majd holnap megbeszéljük.-mondta és egy puszit nyomva az arcomra lehúzott magával az ágyra. Átkarolt és ahogy beszippantottam az illatát elnyomott az álom.

25.rész

Mikor visszaért az ofő azt mondta, hogy indulunk, de ha lehet ne úgy menjünk, mint egy csűrhe. Hát ez annyira nem jött össze mivel a mi osztályunk nem tud kettőig számolni. Egyedül talán én és Stella meg Bence és Martin mentünk kettessével. Egy idő után vettük csak észre, hogy a két srác a sor végétől kicsit leszakadva, magyaráz egymásnak. Stellel csak összenéztünk, majd úgy tettünk, mintha nem is érdekelne minket. Nagyon szép ez a hely és a sok maci, imádom a macikat.. Meg a többi állat is szép volt meg úgy az egész állatkert, de mire bejártuk sajgott a lábam. Budapesten nincs ilyen nagy állatkert, ez meg olyan mintha annak triplája lenne. Mikor felmentünk a buszra láttam, hogy Bence és Martin egy szót sem szól egymáshoz. Remélem nem miattam vesztek össze...De miattad te idióta!-ordított bennem az a fránya belső hang. Ilyen nincs pedig már azt hittem, hogy sohasem hallom ezt a hangot..
Mikor újra megálltunk egy benzinkútnál szóltam Ben-nek, hogy jöjjön velem.
-Hallod mi történt?-vágtam a közepébe.
-Nyugi Bell semmi csak egy kicsit összekaptunk..-mondta nyugodtan.
-Bence ti nem szoktatok csak úgy összekapni!-mondtam.
-Hé majd megoldom oké? Ezzel neked nem kell foglalkoznod, minden rendben lesz!-mondta és magához ölelt.
Visszamentünk a buszra és hazáig aludtam..ez a nap valami szönyű..
Stella keltett fel mikor mégérkeztünk a sulihoz. Visszamentünk a koliba és egyből elnyomott az álom.

Reggel arra keltem, hogy csörög a telefonom.
-Haló?-vettem fel közben átnéztem a másik ágyra amiben Stella aludt békésen.
-Szia betudnál jönni ma dolgozni?-kérdezte az ismerős hang.
-Igen, persze.. Hányra legyek ott?-kérdeztem és egy hatalmasat ásítottam.
-Amint tudsz, én már ittvagyok de kellene a segítséged!-mondta.
-Rendben, sietek. Szia.
-Szia.-mondta, és kinyomtam a telefont.
Elkezdtem öltözködni és elég hamar kész is voltam. Úgy döntöttem nem keltem fel Stell-t így elindultam.
Már majdnem ott voltam, mikor észrevettem, hogy otthon hagytam a telóm. Csak kibírom teló nélkül gondoltam és beléptem a boltba, ahol hatalmas felfordulás volt. Mindenhol dobozok hevertek és a "főnök" ki sem látszódott közülük.
Ez de furcsa..már egy hete biztos dolgozom, de a főnököm nevét nem tudom.. Egyedül két egyetemre járó csaj nevét hallottam eddig. Az egyik Dóra a másik Eszter, bár nem sokat beszélgetnek velem de azt hallom amikor ők beszélgetnek..
-Hahó! Van itt valaki?-kérdeztem.
-Itt vagyok, láttam egy kezet a sok doboz mögött, majd odamentem.
-Mit kell csinálnom?-kérdeztem.
-Ki kell pakolni az árukat és fel kell címkézni. Itt egy lista ennek alapján kéne felcímkézni. Mindjárt megmutatom, hogy hogy is kell, renben?
-Persze.-mondtam.
Megmutatta, hogy hogy csináljam és elég hamar bele is lendültem. Ő közben elrendezte az árukat oda ahova valók.
-Na végeztünk is.-mondta.
-Igen..-mondtam.
-Figyelj Bella köszi a segítséget, nélküled nem ment volna..-mondta.
-Jaj semmiség..-mondtam, majd kimentünk ő pedig bezárta a boltot.
-Hétfőn találkozunk?!-mondta.
-Rendben, jóét!-mondtam.
-Neked is Bella!-mondta, majd elment, így én is hazafele indultam.

24.rész

Óvatosan kimásztam az ágyból és elmentem lezuhanyozni. Majd mikor kimentem Stella már fent volt. Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy beszélgettünk meg áthívtuk a fiúkat. Vasárnap este ráírtam Milánra, hogy nincs-e ideje bébicsőszt játszania. Persze egyből igent mondott, úgyhogy suli után várt engem és együtt mentünk a munkahelyemre. Mikor már majdnem végeztem mindig felhívtam és jött értem. Martinnal volt egy hatalmas veszekedésem csütörtökön és muszáj volt neki elmondanom mindent. Nagyon haragudott és így a kedvem is elment a pénteki kirándulástól..
Persze Stella nem hagyta, hogy beteget jelentsek. Reggel 6-ra már a sulinál kellett lenni. Mikor felszálltam a buszra helyet kerestem. Előttem Stella, előtte pedig Bence ment. Csak annyit láttam, hogy Bence le akar ülni Martin mellé, de Stella elrántja onnan engem meg belökött az ülésre úgy, hogy ráestem Martinra.
-Bocsi.-dadogtam, majd felültem az öléből.
Stelláék mögénk huppantak be és ahogy láttam, Bencét annyira nem zavarja, hogy Stellel kell ülnie..sőt!
Martin egy szót sem szólt, csakbedugta a fülest a fülébe és folyamatosan bámult ki az ablakon.
Mikor először megálltunk szólt a tanár, hogy ki lehet menni a mosdóba. Mindenki megindult lefele, majd ránéztem Martinra. És lebukott..látszott rajta, hogy ki kell mennie de úgy tettem mintha észre sem venném. Mikor mindenki fent volt a buszon a tanár megkérdezte, hogy valaki bisztos nem akar még menni, mert többször nem állunk meg. Martin felpattant és rám nézett.
-Kiengednél?-kérdezte.
-Persze.-álltam fel. Mikor újra leültem Stella vágott fejen egy kulaccsal.
-Mivan?-kérdeztem tőle.
-Menj már utána!-utasított.
-A wc-re?-kérdeztem hülye fejet vágva.
-Nem..csak várd meg és beszélj vele!
-De..
-Menj már!-förmedt rám.
-Oké oké megyek ..-mondtam.
Mikor kiszálltam a buszból elindultam a benzinkút wc-je felé. Pont akkor jött ki Martin.
-Hé állj már meg!-mondtam neki, mikor elment mellettem.
-Mivan?-kérdezte.
-Miért haragszol?-kérdeztem.
-Ezt ne most Bell..-mondta.
-De most!-kiabáltam rá.
-Oké tudod mit?.. Igen haragszok rád. Hetek óta nem beszéltünk kettesben..nem mentünk sehova, mert neked mindig valami fontos dolgod volt! Erre kiderül, hogy dokgozni jártál aminek őszintén semmi értelme! Az meg pláne hogy el sem mondtad, hogy valaki követett és ráadásul Milánt kéred meg, hogy vigyázzon rád! Feltudod te fogni, hogy most mit érzek?? Képzeld csalódást! Csalódtam benned! Azt hittem vagyok olyan fontos neked, hogy nekem szólj ha van valami gond..de úgylátszik tévedtem.-mondta, nekem pedig patakokban kezdett folyni a könnyem.
-Martin én sajnálom..szeretlek és..
-Gyerekek gyertek már, mert elkésünk.-szakított félbe a tanár.
Felvánszorogtunk a buszra, majd mikor Stella èszrevette a szétbőgött fejem szólt Bencének, hogy cseréljen velem helyet. Behuppantam Stella mellé és folytattam a bőgést.
-Megérkeztünk.-hallottam az osztályból valamelyik srácot kiabálni.
Kinyitottam a szemem és akkor jöttem rá, hogy elaludtam.
-Jól aludtál?-jött a hang mellőlem.
-Aham.-válaszoltam Stellnek.
-Akkor gyere menjünk.
****
-Na gyerekek ez itt a Nyíregyházi állatkert. Maradjatok itt egy kupacban amíg megveszem a jegyeket.-mondta az ofő, majd elment a kasszához.